Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kovács Erika

2000. szeptember 21.

Mind keresettebbek Magyarországon az erdélyi pedagógusok. Csupán Szatmár megyéből mintegy két tucat tanár és tanító ment át mostanában az anyaországba. Elsősorban az idegen nyelvet, főleg az angolt oktatók kapnak könnyen állást odaát, de a magyar-szakos tanárok is jól el tudnak helyezkedni. A most kezdődött tanévre is két fiatal magyartanár "szerződött" át. Szatmár megyében immár tarthatatlan a magyar nyelv és irodalom tanításának alacsony színvonala. Évente húsz-huszonöt szakképzett tanár hiányzik, helyüket többnyire érettségizett fiatalok töltik be. Ez a helyzet Sárközújlakon is. Szeptember elseje előtt 32 üres magyar katedra volt a megyében, ebből 10 városon, a többi falun, s mindössze három új fiatal tanár érkezett. Közülük egy egyik, a széri Szabó Zita hazament szülőfalujába tanítani, mert tanári fizetése nem lett volna elég a városi albérlet és étkezés fedezésére. Veres József tanár, a megyei tanfelügyelőség szaktanfelügyelője elmondta, hogy néhányan vállalták a tanítást, köztük az érszakácsi pap, Galambfalvi Márton és felesége, Judit, akik a lelkészi szolgálat mellett oktatnak. Horn Walter és Kovács Erika úgynevezett szociál szakot végzett a teológián, ők Szatmárnémetiben fognak oktatni. Szükségből két-három fizika-, illetve kémiatanár is magyar katedrára került. Jelenleg 20 szakképzetlen tanít magyart Szatmár megyében. /Sike Lajos: Kémikus tanítja a magyar irodalmat! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

2001. szeptember 26.

A Hunyad megyei RMDSZ és RMPSZ pályázatírásra felkészítő tanfolyamot szervez szeptember 29-én a dévai Melite Református Gyülekezeti Házban. Neves magyarországi és romániai szakértők tartanak előadássorozatot a hazai és külföldi pályázatok megírási módjáról. A meghívott előadók: Romhányi András, a Magyar Kollégium vezetője, dr. Balázs Péter, a Magyar Alapítványi Központ igazgatója, Beke Márton és Kovács Erika, a Magyarországon tanuló, kisebbségben élő magyar fiatalok elhelyezkedésével, problémáival foglalkozó AGORA iroda részéről. /Pályázatíró tanfolyam Déván. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

2003. augusztus 4.

Aug. 2-án Mája faluban ünnepelték a 135 éve épült református templom felújítását. Fekete János nyugalmazott esperes tíz és fél éven át gondozta a gyülekezetet. Máját fél évszázada még félezer lélek lakta, ma alig vannak százhetvenen. A falunapon a templom előtt kopjafát lepleztek le, Sikó P. József munkáját. Bemutatták a most megjelentetett falukönyvet /szerzői:- Albert Zoltán, ifjú Kovács Ferenc, Kovács Erika és Albert Edit/. /Bölöni Domokos: Mája mennyei mannája. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

2006. december 5.

December 2-án zsúfolásig telt Kézdiszárazpatak művelődési otthona, kézdivásárhelyiek, brassóiak, csíkszeredaiak és sepsiszentgyörgyiek is szép számban részt vettek a kis falu nagy ünnepén, az Ópra Benedekről (1907-1978) megjelent monográfia bemutatóján. A rendezvény az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójának szentelt rendezvénysorozat részét képezte. Kovács Erika egyetemi hallgató Az igazság szolgája című könyv kortársak vallomásain keresztül nyomon követi Ópra Benedek életútját. /1958-ban letartóztatták, majd 25 év kényszermunkára ítélték. A börtönből 1964-ben szabadult./ Bodó Imre ny. főesperes, a falu plébánosa egy majdani Ópra Benedek-emlékszoba létrehozását szorgalmazta. /(Iochom): Könyvbemutató Kézdiszárazpatakon. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

2010. május 6.

Magyartanár kényszermunkán (Ópra Benedekre emlékezünk)
103 éve született néhai tanárunk Kézdiszárazpatakon, paraszt származású pedagógusszülőktől. Az elemi iskolát a szárazpataki felekezeti katolikus iskolában végezte, ahol papok és kántortanítók nevelték hitre, Isten, Haza és embertársak szeretetére.
A középiskolát Kézdivásárhelyen a Római Katolikus Gimnáziumban végezte, ahol 1926-ban érettségizett. Egyetemre a mai Babeş—Bolyai Tudományegyetem elődjébe jelentkezett francia—magyar—román szakra, ahol 1932-ben megszerezte tanári oklevelét, majd Párizsban ösztöndíjasként tökéletesítette franciatudását.
Pályafutását Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában, a római katolikus gimnáziumban kezdi el, majd Szilágysomlyóra kerül, ezután visszatér Csíkszeredába. Innen az 1948-as államosítás után Brassóba költözött, és ott tanított magyar irodalmat a Fémipari és Elektrotechnikai Középiskolában. Az iskolák megszüntetése után, 1955-ben a mai Áprily Lajos Líceumban tanít.
A Brassói EMISZ /Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége/ megalakulásakor, mely egy időben történt az 1956-os eseményekkel, fiatal diákok, értelmiségiek, munkások tanácsokat kértek Ópra Benedek tanárunktól azzal a nem titkolt szándékkal, hogy beavassák őt tevékenységükbe. Ő válaszként csak annyit tanácsolt: ,,Fiaim, hogyha a magyar kultúra érdekében teszitek, akkor vonjátok be a széles értelmiségi és szakmunkás fiatalokat is. Tudjátok meg, akkor hal ki egy nemzet, ha feladatának teljesítéséhez nem hozza világra a megfelelő embereket." Ez volt tanárunk bűne, aminek alapján 25 évi kényszermunkára, teljes vagyonelkobzásra és tízévi polgári jogvesztésre ítélték azon hamis váddal, hogy rendszerellenes bűncselekményt követett el.
A kényszermunkán nem kímélve gyenge egészségét, állandó jelleggel bátorította, oktatta, nevelte a körülötte levő magyar fiatalokat, hirdette a szabadulás hitét még bilincsbe verve is. Sok hányattatást követően, hatévnyi börtön letöltése után 1964-ben közkegyelemben részesült. Távozáskor azonban szigorúan meghagyták, hogy minden, ami történt a hat év alatt a kényszermunkán, titok maradjon, és nem folytathatta tanári tevékenységét sem. Csak mint kétkezi munkást lehetett alkalmazni. Élete végéig továbbra is gerinces székelymagyar emberként oktatta, tanította magánúton a fiatal nemzedéket Csíkszeredában, valamint soha el nem felejtett szülőfalujában, Kézdiszá­razpatakon.
Tagadhatatlan, hogy a munkatábori körülmények, a végtelenül rossz bánásmód aláásta Ópra Benedek egészségét, és így szívgyengeséget, infarktust kapott, ami 1978. november 25-én a halálát okozta. Halála után 13 évvel a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád post mortem kitüntetésben részesítette, és 1956-os emlékéremmel jutalmazta.
Életútját Kovács Erika az Igazság szolgája című kötetében írja le tényszerűen, melyben volt tanítványai, sorstársai, barátai is megszólalnak. Annak bizonyítására, hogy valóban az igazság szolgája volt, álljanak itt ezek az idézetek:
,,Ópra Benedek tanárunk bátorságban, példás életben, a szenvedés viselésében, hűségben messze megelőzött bennünket, igaz székely ember volt, küzdelme egy szebb és igazabb jövőért folytatott harcra hív."
,,Kemény, következetes, igaz ember, aki felelősséget érzett a rábízott ifjúságért."
,,Szigorú tanár volt, megkövetelte a tudást, és arra nevelt, hogy a székelynek tudásán, műveltségén keresztül kell felülmúlnia az elnyomókat, mert csak így tud fennmaradni."
,,Nem soviniszta szellemben beszélt, oktatott, de mindig azt mondta, hogy kisebbségben csak úgy lehet megmaradni, ha lesznek értelmiségiek, akik kézben tudják tartani, segítik a népet."
1948-ban a csíkszeredai végzős tanítványokhoz így szólt: ,,Az élet esetlegességében ez az iskola jelentette számotokra elsősorban a férfiélet alapját, a kötelességteljesítés komolyságát. Az emlékezés percében gondoljatok arra, hogy népünk egyik legrégibb iskolájának voltatok tanulói, amelyben hosszú századokon át kérges tenyerű édesapák és munkától, szüléstől elnyűtt édesanyák gyermekei voltak a ti elődeitek. Emlékezzetek vissza a csíki székelység nagy iskolájára."
,,Légy hűséges népedhez, az élet semmilyen csábítása el ne tántorítson tőle! Öröme legyen az örömöd, bánata neked fájjon a legjobban, jogtalanságát és szegénységét el ne tűrd. Emlékezzél gyermek- és ifjúkorod napjaira, kísérjen a tiszta lelkiismeret, a csíki havasok csendje, kicsi erdei tisztások békés derűje."
Mi, 1954-ben végzett növendékei, a Brassói Fémipari Technikum volt tanulói közeli kapcsolatban álltunk a mi Benci bácsinkkal, aki négy éven keresztül oktatott és nevelt. Mindenben magunkévá tesszük élete útját, jellemét, hazaszeretetét és közösségi munkásságát. Szelleme örökké élni fog bennünk, amit a kézdiszárazpataki I—VIII. osztályos Ópra Benedek-iskola kertjében elhelyezett emlékkopjafával fejeztünk ki 2006-ban.
Hogy feledésbe ne merüljön, 2010. május 8-án 9.30 órakor a csíkszeredai régi katolikus temetőben (a vasútállomás mellett), néhai tanárunk síremlékénél szintén emlékkopjafát avatunk n. t. Darvas Kozma József csíkszeredai esperes úr áldásával.
A megemlékezésre tisztelettel meghívjuk volt sorstársait, diákjait, barátait és tisztelőit.
ID. LŐRINCZ ISTVÁN
Kovács Erika: Az igazság szolgája /Kézdiszárazpatak, 2006/ Magánkiadás
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998